Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. De ezt most teljesen komolyan mondom!
Történt ugyanis:
Csak úgy kíváncsiságból feltöltöttem az egyik nívósabb írói oldalra a Csend… című prózám.
Hát, mindenre számítottam, csak erre nem!
Két nap alatt, két új kritika érkezett. És minő meglepetés, hogy mindkettőben megjelenik ugyanaz az elem, mégpedig a CÍM.
Az elsőnek az nem tetszett, hogy a csend szó után három pont van, mert szerinte:
“A három pont a címben (szerintem) nem ad hozzá semmit a műhöz.”
A második kritikaíró, azért már egy picit tovább merészkedett:
“A címbe nem kell a hármaspont. No persze megengedheted magadnak, de sután néz ki. Csend…
A hármaspont mit jelent? A… befejezetlenséget? Miért befejezetlen egy cím? A… csendet, amit már odaírtál? Miért van ott?”
“És a cím: hol a csend? Mi a csend a sztoriban?”
A második véleményezőnél, azért halkan jegyzem meg, de megjegyzem, hogy nem ismerjük egymást, ergo ismeretlenül kaptam egy ilyen köszöntést: ” Hali! “
Csak úgy pasisan köszönt, de legalább megtette. Nem baj, ezután én is illően üdvözöltem, egy laza ” Na,cső! ” -vel. 🙂
Mindkét véleményre írtam választ. Ezen a linken elolvashatjátok magát a művet, a kritikákat, és a válaszaimat:
U.i. : Azért arra a kérdésre, hogy hol a csend, mi a csend a sztoriban, mertem azt válaszolni, hogy:
“A hangos cselekedettek, és a sok párbeszéd után, úgy gondoltam ez a cím méltóan kifejezi a mű zajos mivoltát.”
Várom a véleményeteket!!!