Menü Bezárás

Értelmes ember megérti, hülyének magyarázhatsz

Ülök a teraszon, iszom a kávém, szívom a cigim és gondolkodom. Még reggel van, de az égen már süt a Nap, amelynek apró sugarai a Duna víztükrén robbannak milliónyi apró szilánkokra. Érzelmi világom is mintha átvette volna a gondolataim és a táj szépsége közti kontrasztot, mert minduntalan egyetlen mondat jár a fejemben. Négy éve elhunyt édesapámnak nem egy-két érdekes és egyben bölcs mondása kergette őrületbe a családot. Gyerekkoromban csak nevetni való hülyeségeknek tartottam ezeket, de most felnőtt fejjel, azt hiszem elmondhatom, hogy apám egy igen bölcs ember volt. Többnyire.

Nemrég körbenéztem az írói fronton, felmentem a közösségi média egyes platformjaira, és elolvastam az épp aktuális híreket. Sajnos, azt kellett látnom, hogy írótársaim nagy részénél megint szakadt a cérna, és újfent széllel szembeni harcot kell vívniuk egyes emberek ellen. És ekkor eszembe jutott apám sokszor mondogatott szólása:

„Értelmes embernek egyszer elmondod megérti, hülyének meg… magyarázhatsz.”

Úgy érzem, ez az egy mondat méltó kifejezési módja annak, hogy mit is gondolok az új köntösbe bújtatott, ámde korántsem újdonságnak számító illegális könyvletöltésről.

Mert hát miről is van itt szó kérem szépen. Van egy író, akinek jó esetben megjelenik a könyve. Örül neki, mint majom a banánnak (bármi mással helyettesíthető). Végre simogathatja, dédelgetheti régi álmának megvalósult kézzel fogható bizonyítékát, hogy az ő története van olyan jó, amire egy kiadó is felfigyelt, és segédkezett abban, hogy ez eljusson az olvasókhoz. Na, igen, bejött az élet. Majd eltelik pár hónap, sőt egyes esetekben akár csak pár nap és azon kapja magát, hogy a fogyási adatok drasztikusan visszaestek. Szerencsétlen szerző meg ül a „fogyásjelentés” előtt és nem érti a jelenséget. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg a fejében, amire keresi a választ, hogy ha netalán valahol hibázott – mert pl. nem tetszik a könyv az olvasóknak –, akkor azt javítani tudja. Ettől függetlenül nem kap választ a dilemmájára. De az élet megy tovább, ő újból ír, mellette dolgozik, gyereket nevel stb. Aztán egyszer egy ismerős felhívja a figyelmét, vagy pedig ő maga veszi észre, hogy a közösségi csoportokban, torrent oldalakon, drive-on úgy osztogatják a könyvét, mint a Mikulás az édességet. És még jónak sem kell lenni hozzá. Ekkor ugrik a majom a vízbe, mert a szerző elgondolkodik, hogy mit tehet ebben az esetben. Több lehetősége is van, hiszen a törvény az ő oldalán áll, mert aminek a szemtanúja volt, az nem más, mint lopás. És azt nem lehet. Végül is, a piros lámpán sem lehet átmenni, és mégis hány esetet hallunk, látunk, tapasztalunk napi szinten.

De lépjünk tovább. Az író oda ül a gépéhez, és az illetékes emberkének ír egy szívbe markoló, gyönyörűen megfogalmazott levelet, amelyben kéri, hogyha lehetséges, esetleg, netalántán legyen szíves, kedves és ne tegye ezt az ő könyvével, mert ezzel neki anyagilag árt. A piszkos anyagiak részbe most nem megyek bele, mert ezt már sokan, sokszor leírták, hogy mi mennyibe kerül a könyvkiadás világában. És most jön a poén.
Azt hihetné az ember leánya, hogy egy olvasó ember azért egy picit intelligens is. Tudjátok mit? Hát nem. Nagyon nem. Mert az ilyen megkeresésekre általában olyan válaszok érkeznek, hogy az ember két füle öt felé áll. Jó esetben. Azért azt még hozzátenném, hogy amit imént felvázoltam szituációt az nem a nyilvánosság, hanem a háttérben Messenger üzenetek, e-mail levelek formájában történik.

Ez a cikk nemcsak azért született meg, hogy legyen még egy arról, hogy figyi, az illegális könyvletöltés nem okés. Nem, most azért írom le a gondolataimat, hogy a kedves olvasó is tisztában legyen a másik oldallal. Mert ha egy kicsit erélyesebben lép oda a szerző, akkor az olvasó viszi ám az író hírét, hogy:
„Nézzétek már, milyen hisztit csapott, pedig írni sem tud.”

Ez egyfelől – érthető okokból – a szerzőnek sem jó, másfelől pedig a kedves olvasó (hogy egyem a „gügyőjét”) felkerül egy úgymond „feketelistára”. Ami annyit tesz, hogy az író szól a szerzőtársainak, az illetőre figyeljenek oda, mert ő így és így járt vele. És most jöjjenek a költői kérdések: Ez kinek jó? Melyik oldal érdeke, hogy így legyen?

Vagy a másik véglet, amikor a szerzőnek ígérnek fűt, fát, bokrot, sőt még unikornist is, miszerint:
„Ja, tényleg bűncselekmény? Nem is tudtam! De innentől kezdve leteszem a nagy esküt, mindenre, ami szent, meg arra, ami nem, hogy ilyet többet nem csinálok.”

És utána ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Jó, nem ugyanott, hanem egy másik drive-on, vagy létrehoz egy teljesen új csoportot stb. De nézzünk tovább a válaszoknál. Most vizsgáljuk meg egy kicsit azon kifogásokat, amikkel egy író ilyenkor találkozhat. Mert hát, kifogás az van. Mindig.

A teljesség igénye nélkül a három „kedvencemről” írom le a véleményem.
Első ilyen példa, amikor azzal jön az illető, hogy:
„Szeretek olvasni, de sajnos nincs rá pénzem. Ne vedd már el tőlem a kulturálódásomnak az egyik fő alappillérét. Amúgy is, örülj neki, hogy olvasó ember vagyok, mert a mai világban ezt meg kell becsülni.”

Oh, becsüllek én, ha te azt tudnád. De ha már itt tartunk, akkor én meg mondhatom neked, hogy szeretek autót vezetni, de nincs pénzem autóra. Szóval, átmegyek hozzád, és elhozom a kocsid, mert ne vedd már el tőlem azt a lehetőséget, hogy oda mehessek, ahova akarok, akkor amikor akarok. Autóval! Rendben, ez nem a legjobb példa volt, de hogy passzoljon a dolog, leírom kulturális formában is. Szeretek múzeumba járni, de nem tehetem meg, hogy megvegyem a belépőjegyet. Akkor odamegyek, és simán besétálok. Ha esetleg valaki ezt szóvá teszi, akkor nem értem a dolgot, mert hát nekem nincs rá pénzem, és ne vegyék már el tőlem a kulturálódásomnak a fő alappillérét.
Itt tennék egy apró megjegyzést: azért az megvan ugye, hogyha ott van előtted egy alma, és nem látod a tulaját, az még nem jelenti azt, hogy elveheted, mert az az alma a tied. Csak mondom. De hát kinek a pap, kinek a papné, nem mindenkinek egyforma az erkölcsi értékrendje.

Nézzük a következő mentséget, amit már több helyről is megkaptam.
„De hát ez neked hobbi!”

Igen az, amit a saját szabadidőmben, a munkám, a családom mellett végzek. Néha éjszakába nyúlóan, vagy akár reggel a gép mellől indulok dolgozni. És ez nem panasz, csak tény. De vegyük egy kicsit komolyabbra. Ez egy hobbi. Mint ahogy pl. neked lehet a hobbid az utazás. Képzeld el, hogy hónapokig, vagy mondjuk egy évig gyűjtögettél egy nyaralásra. Összejön a zseton, befizetted az utazási irodának, majd az indulás előtt közlik veled, hogy ilyen-olyan okból elmarad a nyaralásod. Oké, tudomásul veszed, ez van. Aztán amikor kéred vissza a pénzed, akkor ugrik a hal a vízbe, mert egy teljesen logikus érvvel elmagyarázzák neked, hogy biza’ arra nincs is szükséged, hiszen az utazás csak egy hobbi. Hát, igen. Gondolom te is megértő lennél, és szép csendben, de boldogan sétálnál hazafelé. És most a nyaralást bármivel helyettesítheted, amivel csak szeretnéd.

A teljesség igénye nélkül, de következzen a legutolsó egyértelműen logikus indoklás:
„Amúgy sem volt olyan jó. Örülj neki, hogy elolvastam egyáltalán.”

Most erre mit mondjak? De komolyan. Frankón gondolkodom, hogy ide mit is kéne írnom, ami az egyszerű, átlag NEM OLVASÓ embernek teljesen egyértelmű. Például azt, hogyha ellopsz egy biciklit és a tulaj rájön, megkérdezi, hogy ugyan már, ezt mégis hogy? Akkor az a válaszod, hogy most mit hisztizik, hiszen úgyis rossz. De tovább megyek, még örüljön is neki, hogy te voltál olyan egy jótét áldott lélek, hogy megszabadítottad tőle. Sőt, még a haveroknak is kölcsönadtad, csak azért, ők is biztosíthassanak arról, hogy ez „biza’ nem jó komám”, úgyhogy jobb, ha lemondasz róla. Persze, mert az élet így működik, és ez rendjén is van. Szerinted. De mint fentebb említettem, nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az erkölcsi értékrendje.

Még így a vége felé pár gondolatot megosztanék, azon kedves, intelligens olvasókkal, akik rendszeresen illegális könyvletöltés bűncselekményét követik el. Az előbb felsorolt indokok mellett még van jó pár, amellyel találkoztam, nem olyan hosszú írói pályafutásom folyamán. Gondoltam nem sorolom fel mindet, mert életem végéig itt ülhetnék, és pötyöghetnék. Azért remélem, azzal mindenki tisztában van, hogy a törvény nem ismerete még nem ment fel senkit annak hatálya alól.
Vagy beszélhetnék arról is, hogy az illegális könyvletöltéssel foglalkozok nem értik meg az összefüggéseket, nem mérik fel az ok-okozati következményeket. Sajnos, csak a saját kis bezárt világukban élnek, amely odáig terjed, hogy:
„Jé, ingyen könyv!”

Megemlítenék pár elgondolkodtató dolgot:
Egyes emberek szeretnek elsiklani olyan apróságok mellett, miszerint az nem az írásból él, ergo van neki egy szakmája, egy munkahelye. Namármost ez annyiból érdekes, hogy „nem egyikünk” az informatika világában mozog. Jelesül kapásból négy olyan szerzőt tudok mondani, akik egyetemi végzettséggel rendelkeznek az informatika egy-egy ágában. Bár nekem diplomám nincs, de szoftverfejlesztő és weblapfejlesztő szakmával rendelkezem. Nem mondom, hogy ezen szerzőknek egy gombnyomás kideríteni egy-két dolgot, de nem is szakadnának bele. És ugyebár a képernyőmentést már feltalálták.
Az sem mellékes, hogy az írók közül úgyszintén nem egy-kettő tevékenykedik a jog világában. Nemcsak a szakmája, hanem ebben is dolgozik, még ha nem is a szerzői jog a szakterülete. De attól még ismerhet jogvédő egyesületet, vagy mondjuk kicsit jobban tisztában van a törvény ezen részével, mint egy átlagember.
Megjegyezném még azt is, hogy az írók, szerzők, kiadók is kommunikálnak egymással. Fogalmazunk úgy, hogy terjednek a hírek, hiszen kicsi a falu. Nemcsak az illegalitásba vonulóknak vannak csoportjaik, beszélik meg az ezen a téren szóban forgó híreket, hanem ugyanez megvan a szerzők között is. Egymást segítik, támogatják, ha már vannak olyan elvetemült lélekkel megáldott, olvasott emberek, akik úgy gondolják, hogy nekik több előjoguk van, mert…
Mindenki úgy fejezi be a mondatot, ahogy a lelkiismere engedi.
Az a legeslegnagyobb baj, hogy a lopással nemcsak a szerzőket, a kiadókat károsítják meg ezek az emberek, hanem azokat is, akik tisztességesen megveszik az adott könyvet. Hol itt az igazság?
Azt hiszem, jelen pillanatban ennyit szerettem volna elmondani a nagyérdeműnek. Lehet velem egyet érteni, lehet velem vitatkozni. De attól még az illegális könyvletöltés bűncselekmény. Ez tény. Aztán lehet hivatkozni erre-arra, meg bármire, de hát, ahogy a mondás tartja: „Nem akarásnak, nyögés a vége.”
Most már lassan zárnám soraimat, nem tartanálak fel tovább titeket, hiszen már többször, többen próbálták elmondani, elmagyarázni, hogy az illegális könyvletöltés miért nem helyes. Ha már a lelkiismeret és erkölcsi tartás nem hozta meg a várt eredményt.

Szóval még mindig ülők a teraszon, iszom a kávém, szívom a cigim és gondolkodom. Reggel van, de az égen már süt a Nap, amelynek apró sugarai a Duna víztükrén robbannak milliónyi apró szilánkokra. Érzelmi világom is mintha átvette volna a gondolataim és a táj szépsége közti kontrasztot, mert minduntalan édesapám egykori mondata jár a fejemben:

 „Értelmes embernek egyszer elmondod megérti, hülyének meg… magyarázhatsz.”
 
 

Vélemény, hozzászólás?