Menü Bezárás

Halni kéne

Lelkem megtört romjain üldögélve,
Szívem apró szilánkjain dülöngélek.
A szürke égre emelem tekintetem.

Eltűnő álmok, elfeledett vágyak útján,
Kiégve, botladozva haladok tovább.
Üres vagyok, akár e kietlen táj.

Legmélyebb fájdalmam világgá ordítanám,
Mégsem marad más csak a némaság.
Lábam megremeg s a puszta földre ránt.

Forró könnycseppek szántják végig arcomat,
Bensőmet ezer karom tépi darabokra.
Mily csöndes ez a nap.

Meggyalázott életem egyetlen reménye,
Egy angyal, ki a mélyből érkezett.
Sötétség váltja fel a szürke eget.

Démon, ki magához húz, karjaiba zár,
És tudom: vele együtt rám a pokol vár.
Vérrel teli sár.