Menü Bezárás

Helyzetjelentés I. (kétszázhúsz oldal)

Tudom, azt ígértem, hogy most egy picit, ha nem is szüneteltettem a blogon a bejegyzéseket, de azért a kisebb novellákat, prózákat, Kivetettek következő részét egy kicsit hátrébb félreteszem.
Attól, hogy nem vagyok minden nap szem előtt, az még nem jelenti azt, hogy csak ülők a babérjaimon, és nem csinálok semmit. Dehogy!
Mint már többször említettem, ennek oka a Néma bűnök című könyvem, melyen gőzerővel dolgozom. 
Fél év után megjött az ihlet, a kedv, a motiváció ahhoz, hogy végre befejezem az első kötetet. 
 
Szóval, nagyon jól haladok vele. Amivel eddig elkészültem, azt megformáztam, hogy úgy nézzen ki, mint egy könyv. Ezen le tudom mérni, hogy mikor mennyit haladok, illetve a magamnak tett ígéretet is be tudom tartani. Igen, az volt az egyik újévi fogadalmam, hogy mostantól minden egyes áldott nap leülök, és írok valamennyit. Ha ez csak fél oldal, vagy két sor, akkor annyi, ha esetleg ennél több, az már csak jó. Ezért is írom ezt a bejegyzést, mert így nemcsak én, hanem ti is tudjátok, hogy hol tartok. Most kérdezhetitek, ha szeretek írni, akkor miért kell erre rávennem magam, miért nem természetes ez a folyamat. Nagyon őszinte leszek. Emlékeztek még az első írástechnikai bejegyzésemre  (amit itt találtok), ahol a legelső tanácsom az volt:

Takarodj le a net-ről!!!

Na, ezt sikerült nem megfogadnom. Ahányszor a gép elé ülök, hogy na, akkor én most jól írni fogok, akkor jön a kisördög, és suttog a fülembe. Ezért, bekapcsolom a laptopon, és rögtön felmegyek a hálóra, miközben azzal hitegetem magam, hogy csak az e-maileket nézzem meg. Aha, gondolom én. A vége pedig az, hogy mire észbe kapok, addigra már majdnem éjfél, és nem írtam egy árva szót sem. Ennek, a mai naptól vége. Esküszöm.


 
Arra gondoltam, hogy hetente egyszer felteszek pár szót arról, hány oldalt sikerült aznap legépelnem. Így talán nem leszek lusta dög, és tényleg be fogom tudni tartani a saját magamnak szabott határidőt. Legrosszabb esetben arra számítok, február végére végzek a törzsszöveggel, de az álmom az, hogy ez egy hónappal előbbi időpont legyen, vagyis január végén bekövetkezzen. Rajta vagyok az ügyön.
 
Arról már nem is beszélek, hogy az első kötetet háromszáz oldalasra terveztem, és jelenleg kétszázhúsznál járok, pedig még mindig van mit mesélnem. Lassan elfogynak az események, amelyeket meg szeretnék írni, és így, már úgy érzem, tényleg nincs messze a vége. Gondolom az nem baj, ha picit hosszabb lesz, mint amire számítottam.

Akkor, ha jól számolom összesen négy helyzetjelentést fogok hozni. Legalábbis reményeim szerint. Ez itt az első, és legkésőbb jövőhét kedden jön a következő. Ez is egy plusz motiváció a mindennapi írásra.


Már a fülszöveg is megvan. Mit gondoltok róla?


Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik, ugyanakkor az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán létezik, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. Családon belüli erőszak nagyon is létezik, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték.”


Még egy utolsó kérdés: azon gondolkodom, hogy készítettek a könyvhöz pár könyvjelzőt, és kisorsolom őket. Vélemény?