Ez egy hosszabb és témában tágabb bejegyzés lesz, mert megpróbálom összeszedni és leírni életem több aspektusát, annak reményében, hogy megértitek a nagy csendet körülöttem. Mégis a legelső dolog, amivel kezdeni szeretném, az az olvasóim felé érzet hálám kifejezése. Illetve egy nagy nagy:
Habár, nem látszik, attól függetlenül lassan, de haladok az írói lét felé. Megint alkottam egy keveset. Igaz, az utóbbi pár hónap olvasói szemmel nézve elég csendesre sikerült, de nem ültem a babérjaimon. Ez csak a külcsín, a mögöttes tartalmat pedig most megosztanám veletek is. Azért csak most, mert addig nem szerettem volna semmit elkiabálni, amíg minden biztossá nem válik.
Mint azt gondolom már sejtitek, egy leendő szerző élete nemcsak arról szól, hogy ír, hanem rengeteg háttérmunkát is végez. Például, egy kicsit tervez, egy csöppet szervez, itt intézkedik és ott zsonglőrködik az idejével. Pedig milyen jó lenne, ha csak és kizárólag az írással foglalkozhatnék, esküszöm már rég kész lenne a Néma bűnök második kötete, aminek már ki is találtam egy címet:
Néma bűnök 2. kötet – … és mondom tovább.
Igaz, ez még amolyan munkacímnek fogható fel, és bármikor változhat, de az is megeshet, hogy ez marad. Ez legyen a jövő zenéje.
Van jó és rossz hírem is a számotokra, nem is tudom mivel kezdjem. Oké, essünk túl először a negatívumon, hogy utána együtt tudjunk örvendezni a jó dolgoknak. Szóval, az történt, hogy mertem nagyot álmodni, és egy nagyon rég dédelgetett vágyamat kezdtem el megvalósítani. Pontosítok egy kicsit, szeretném az írást még komolyabban venni, és szakmai alapokra helyezni, ezért becéloztam jövőre egy egyetemet. Mivel már nem vagyok mai gyerek, ezért két tantárgyból kell letennem az emelt szintű érettségit. Mindezt jövő májusig. Nagy fába vágtam a fejszémet, de valamit valamiért.
Jelenleg ott tartok, hogy intenzíven ráfeküdtem az angol nyelvre, októbertől pedig a történelem lesz soron. Persze, ha ez még nem lenne elég, akkor mindezek mellett beiratkoztam egy felsőfokú végzettséget adó képzésre, így ha minden jól megy, akkor jövőre már szoftverfejlesztő leszek. Azt már meg sem említem, hogy az elmúlt két hónap alatt négy vizsgám volt. És hol van a vége? Ezt költői kérdésnek szántam. Tizenkilenc év után újra iskolapadba ültem, és megint meg kell tanulnom tanulni. Viszont ismerem magam, eléggé egy lusta fajból származom. Ahogy férjem mondaná:
– Cica, neked fejed van a tanuláshoz, csak segged nincs.
Tudom, ez az iskolásdi sokatok számára mazochistán hangzik, de számomra a tanulás mindig is egy álom volt. Imádtam, és imádok tanulni, új ismeretek szerezni. Miért most? Mert már nagy a gyerek, illetve az is közrejátszik, hogy mint fentebb említettem nemcsak írogatni szeretnék bele a vak világba, hanem tervemben van ebből megélni. Tegyük fel, mint újságíró. A szoftverfejlesztőbe meg azért iratkoztam be, mert mindig kell az embernek egy B terv, ha az A nem válik be. Ahogy az okosoktól már többször is hallhattuk: több lábon kell állni. Mert attól, hogy az írás az álmom, a mindenem, a létem, az még nem jelenti azt, hogy ebből meg is fogok élni.
Egy picit elkanyarodtam a tárgytól, de gondoltam tartozom annyival az olvasóimnak, hogy elmondom, mivel töltöm az időmet, amikor épp nem írok. Mert a látszat ellenére minden egyes nap előveszem a Néma bűnöket, a Kivetetteket vagy a gépemen fekvő négy-öt regényötletet. Már mindegyiket elkezdtem, és mindnek megvan a maga forgatókönyve, hogy miről fog szólni, sőt az egész cselekmény a fejemben van, de hát ugye egy regény nem írja meg magát. De térjünk vissza az írás és a Néma bűnök misztikumára.
Azt eddig is tudtátok, hogy a Néma bűnök első kötete már kapható a Líra és Libri üzleteiben. (Keressétek bátran!) Igaz, nemrég került a boltok polcaira, de máris kapok visszajelzéseket. Például rögtön ott van a fogyásjelentés, ami alapján örömmel jelentem, hogy sokkal több érdeklődő van iránta, mint azt remélni mertem volna. Ezért, kedves olvasóim, nektek tartozom hálával.
Persze, az igazsághoz hozzátartozik az is, volt egy időszak, amikor teljesen elkeseredtem, és komolyan elgondolkodtam azon, abbahagyom az írást. Jó, ez így nem fedi a valóságot, mert magát az írást soha nem tudnám befejezni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tenném publikussá, megtartanám magamnak, vagy a gépem egy eldugott szegletébe. Már ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mikor több helyről is olyan visszajelzést kaptam, hogy van arra igény, amit írás címszó alatt művelek. Szóval: írtam, írok és írni is fogok, míg csak élek. Addig, míg szívem egy utolsót nem dobban, mindent megteszek azért, hogy a klaviatúrát püfölhessem.
És hogy ezeket miért mondom el nektek?
Egyszerű. Mióta erre a pályára adtam a fejem, annyi, de annyi szeretetet, támogatást, biztatást kaptam tőletek, hogy megígértem magamnak nem hagylak cserben titeket, és teljesen őszinte leszek veletek. Másfelől, meg szerettem volna megosztani néhány gondolatom, érzésem, és biztosítani arról titeket, hogy ugyan ezáltal a szabadidőm nagy része foglalt lesz, és nem fogom tudni olyan gyorsan megírni a Néma bűnök következő részét. Ezzel nem az a célom, hogy eltántorítsalak titeket, csupán annyi, hogy őszinteséggel hálálom meg a bizalmatokat, amit belém, illetve a könyvembe fektetettek. Úgy érzem, ennyivel tartozom. Összefoglalva: írom a Néma bűnök – … és mondom tovább könyvet, csak előre szólok, megeshet, hogy lassabban haladok vele. Ettől függetlenül nem tűnők el az éterben, és amint lesz egy légvételnyi időm jövök, és fárasztalak titeket.
Na, ha már ilyen szépen összegyűltünk, akkor jövök egy új infóval. Biztos észrevettétek, hogy egy picit megváltozott az oldal. Ez szerény személyemnek köszönhető, mert megfogant bennem a gondolat, kéne írnom egy oldalinformációt, vagy valami hasonlót a véletlen erre tévedő emberkéknek, hogy legyen valami fogalmuk arról, miről olvashatnak, hová is tévedtek. Emellett készítettem egy olyan részt, ahova leírtam az elérhetőségeimet. Erre azért volt szükség, mert mint azt nagyon sokan szóvá tettétek, az egész honlapon le van tiltva a hozzászólás lehetősége. Nem, nem azért, mert gyáva nyúl lennék, hanem azért mert még nem készült el az Adatvédelmi tájékoztató, és anélkül ez nem működhet.
Ha eddig türelmes voltál kedves olvasó, akkor kérlek, bírd ki még egy picit, csak annyi időre, míg illően elköszönök. Ez pedig nem más, mint a Néma bűnök 2. – … és mondom tovább legelső mondatai. Tessék úgy olvasni, hogy ez a legelső, teljesen nyers változat, még nem esett áldozatául egyetlen szerkesztőnek és korrektúrázónak sem.
“Túl a sötét vágyakon, túl a sötét valóságon át tört utat a fény az életemben. Ádám lett a lelki társam, mellette találtam rá önmagam apró darabkáira. Mikor vele voltam, a világ lett a legcsodálatosabb hely az egész univerzumban. Semmitől sem féltem, mert tudtam, benne megbízhattok, megvéd mindentől és mindenkitől. Elmúltak az öngyilkossággal kacérkodó gondolataim, eltűnt belőlem a rettegés, mely addigi egész életemet végig kísérte. Felszabadultam az állandósult szorongásomon és a béklyóban tartó félelmeim alól. Egy teljesen más ember lettem, mertem hinni és remélni.”
Utóirat: apró részleteket majd még hozok, de mint mindent a Néma bűnökkel kapcsolatban a fb. zárt csoportban osztok meg először. Nagyon kreatívan neveztem el, ezt a csoportot: Néma bűnök.
Itt hagyom a linket, nehogy eltévedjetek és véletlenül elfelejtsetek belépni:
Azért itt hagyok még egy linket, ami úgyszintén egy fb. zárt csoport, és a Segítség, családdal vagyok! nevet viseli. Ne tessenek megijedni, ez nem egy segítő csoport, hanem a humoron van a hangsúly. Ide teszem fel, apró családunkkal megtörtént vicces, kínos szituációkat. Emellett a csoport tagjai is szabadon posztolhatnak bármit, ami láttak, olvastak, átéltek, hallottak és úgy gondolják, hogy kellemes, megmosolyogtató perceket okoznának másoknak is. Jelenleg 372-en vagyunk, de ez nem zárja ki, hogy bárki csatlakozzon és jól érezze magát! Mindenkit szívesen láttunk, még akkor is, ha írni nem, de szeret olvasni rövid, fél perces humoros eseményeket.