Menü Bezárás

Lehetőség

 

Egy új borítóterv
Nem is tudom, ez már hányadik ilyen bejegyzésem, valahogy nem tartom számon. Ettől függetlenül, most itt vagyok, hogy számot adjak a ténykedéseimről. Legalábbis azokról, melyeket nem láthattok, mert a háttérben dolgozok rajtuk.
Az utóbbi időben egyre több megkeresés érkezett felém, melyeket sajnos el kellett utasítanom. Ennek nagyon egyszerű az oka, mégpedig az, hogy irtózatosan be vagyok táblázva. Három blogot vezetek egyszerre, a facebookon van egy zárt csoportom, két könyvet korrektúrázom, két könyvnél vagyok előolvasó, és akkor még nem is beszéltem a Néma bűnökről. Ezek mellett rendszeresen megjelenek könyves rendezvényeken.
 
 
Most mégis, egy pici hírrel jöttem. Ebből a piciből nemsokára lehet óriási hír is, ez már nem rajtam múlik. Mivel titoktartási nyilatkozatot írtam alá, ezért kimondott részletekkel nem szolgálhatók. Legyen elég annyi, hogy készülők egy nagy könyves eseményre, és ha Isten és mindenki azt akarja, akkor még össze is jöhet a dolog.
Szóval, az van, hogy a kéziratom már a szerkesztőnél van, közben készül a borító. Amint végzünk a szerkesztéssel, máris átkerül a korrektorhoz, majd a tördelőhöz. Ebből adódik, kivettem két hét szabit, hogy csak és kizárólag a könyvemre tudjak koncentrálni. Ha erre az időre eltűnök, akkor nem meghaltam, csak dolgozom a Néma bűnökön, hogy minél előbb a kezetekbe foghassátok.
 
Ha minden megy, mint a karikacsapás, akkor nemsokára jövök egy fontos, nagyszerű hírrel. Részleteket nem árulhatók el, legyen elég annyi, hogy készülők egy nagy könyves eseményre, és ha Isten és mindenki azt akarja, akkor még össze is jöhet a dolog.
A szerkesztővel, borítótervezővel, korrektorral, tördelővel már minden megbeszélve, időpont egyeztetve. Már csak egy utolsó ember válaszát várjuk, hogy mehet-e az egész. Amint tudok valamit, szólok, de addig is: Drukkoljatok!!!!

 

 Ejtenék pár szót a múlt heti könyvfesztiválról is:

 

Mike Menders-el, és Krisztinnel.
Elérhetőség: Mike Menders
Múlt héten könyvfeszten jártam, ahol kettő irtózatosan nagy dolog történt velem. Persze, a rengeteg könyvön, üdítőn, lemosható tetováláson kívül. Már délután öt körül járt az idő, amikor is az IK (Imádom a könyveket) standjánál tábort vertünk.
Hollótollal (Fb. oldal),
Robin O’Wrightly-val (Fb. oldal),
Carlow Cleavelandal (Fb. oldal),
Myke Mendersel (Fb. oldal).
 
 
 
 
 
L.J. Wesley-vel, és Brooke-al.
Elérhetőség: L. J. Wesley
Konkrétan csak ültünk a kitett asztaloknál, és próbáltuk kipihenni a nap fáradalmait. Ekkor odalépett mellém két idősebb hölgy:
– Emilly? – kérdezte az egyikük.
– Öhm… igen – lepődtem meg.
– Mikor lesz új rész? – jött a következő kérdés.
– Honnan? – még mindig nem értettem a dolgot.
– Hát, a csoportban.
– Ja – esett le a tantusz. – Amikor a család megint alkot valami újat, bár a régi történetek közül sem írtam meg még mindent.
Hogy őszinte legyek, azt sem tudtam, hogy ilyenkor mit kellene tennem, mondanom, mert annyira zavarban voltam. Ettől függetlenül a két tüneményes hölgy még egy órán keresztül velünk együtt pihent az asztaloknál, és közben jól kifaggattak az írói munkásságomról. És még nincs vége!



Életem első dedikálása


Nemsokkal a távozásuk után odalépet hozzám egy lány, és kért egy autogramot. Tőlem. El tudjátok képzelni? Mert én még mindig nem. Pedig kellene, mert kép is készült róla. Igaz, életem első dedikálása, elég érdekes helyre került, de nem bánom, mert erre az érzésre nincsenek szavak. Egyszerűen fantasztikus!