Jó ideje nem jelentkeztem új fejezettel a Kivetettekből. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogyha azt szeretném, hogy még az idén megjelenjen a Néma bűnök, akkor minden mást félre kell tennem, és minden egyes szabad percemet a könyvemnek kell szentelnem. Ez persze, azt jelenti, hogy egy darabig nem lesz időm újabb novellákat, prózákat és Kivetettek részt hozni a számotokra.
És most csak az alap problémákból soroltam fel párat, a kiakasztóakat inkább nem is mondom. Szóval, egy novellapályázat levezénylése nem olyan egyszerű dolog, mint amit elképzel az ember. Komolyan mondom, el sem hinnétek, hogy mik léteznek. Én sem hittem, egészen mostanáig. Na jó, egyet mégis elárulok. Az egyik versenyző novelláját lelektoráltam, majd az oldalra való felkerülésének napja előtt visszaküldtem neki, hogy legyen ideje kijavítani. Aznap, amikor az ő történetét kellett volna feltennem megkérdeztem, hogy áll a javítással. A válasz annyi volt, hogy nem nézte, de biztos jó. Higgyétek el, hogy két kézzel kapaszkodtam az asztalba, és a magyar nyelv szlengjének minden formája megfordult a fejemben. Ja, és ezután, amikor elkezdte kijavítani, akkor rám írt, hogy ez és ez miért hiba. Elmondtam neki. Válaszként megkaptam, hogy egy másik oldalon úgy elfogadták. Nem sok tartott vissza attól, hogy közöljem vele, akkor menjen, és töltse fel oda. Ehelyett nyeltem egyet, és bólogatós Jánost játszottam. Szóval, minden türelmemre szükségem volt ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest minden flottul menjen.
Mivel már vége az egész pályázatnak, ezért úgy érzem, hogyha egy picit is, de fellélegezhetek, nem kötnek a határidők. Most teljes időmet a saját írásaimnak szentelhetem. Már borzasztóan hiányzik, hogy leüljek írni, és kiadjam magamból a feszültséget.
Nem tudom, mit hoz a jövő, de úgy tervezem, hogy a Néma bűnök ez év decemberében jelenik meg. Persze, ez lehet előbb is, de később semmiképp. Azért mondok ennyire távoli határidőt, mert még rengeteg dolog jöhet közbe.
Igaz, már van borítója a Néma bűnöknek, de ez nem jogtiszta kép, ezért még ezen is gondolkodnom kell. Az a tervem, hogy maradok ennél a sémánál. Egy öt-hat év körüli kislányt tudok elképzelni, aki macival a kezében áll egy sötét szobában. A háta mögött egy ablak lenne, ahonnan a lány vállára esne a kintről beszűrődő fény, mely a reményt szimbolizálná. Valami ilyesmi az elképzelésem. Aztán, még meglátom, hogy ez mennyire megvalósítható.
Lassan eljutok odáig, hogy próbaolvasókat kell keresnem. Azt hiszem, már most megkérek pár embert, hogy olvassák el, és mondjanak róla véleményt. Nyilván nem teljes műelemzést várok, csak öt-hat mondatot arról, hogy tetszett-e, vagy sem. Van-e olyan rész, amit esetleg nem értett, vagy hiányosnak gondol. Végül is, csak annyit szeretnék megtudni, hogy piacképes-e az amit írók, és ahogyan írom. Szóval, minden kedves érdeklődő jelezze felém, ha kedvet kap, érezz ehhez. Legfeljebb öt ember jelentkezését várom. Előre is köszönöm.
Szia,
Egy jó ideje követem már az oldalad és imádom. Ezért is gondoltam, hogy megkérdezem: lehet e jelentkezni még próba olvasónak?
Kiváncsi vagyok a borítókép másik verziójára, amit a bejegyzésben említettél. Ha elkészült publikálod azt is majd?
Szeretettel:
Brukú
Szia!
Hűha, nagyon boldoggá tettél azzal, amit írtál. Örök hálám érte, hogy "imádod" az oldalam. Annak ellenére, hogy elég ritkán frissítek mostanában.
Persze, lehet jelentkezni, még három hely maradt. Írj, az emilly.palton@gmail.com e-mail címre egy levelet, és ott mindent megbeszélünk 🙂
A borító új verziója egyelőre még csak a fejemben létezik. Amint találok egy grafikust vagy fotográfust, aki elérhető áron dolgozik, és sikerül elkészíteni azt, amit megálmodtam, teszem is fel a blogra, hogy mondjatok róla véleményt.
Üdv.: Emilly
Szia. Jaj még egy blog, amibe beleszerettem 😀 Imádlak <3
Üdv: Laura
Szia!
Lelkileg és testileg sem vagyok a toppon, mert negyven fokos lázzal nyomom az ágyat, de a kommented feldobta a napomat. Nagyon szépen köszönöm!
U.I.: Óvatosan azzal a szerelemmel 🙂
Üdv.: Emilly