A kocka
Olyan nagy, hogy már messziről látom. A színe hófehér, akár egy angyal szárnya. Annyira fényes, hogy a Nap sugarai visszaverődnek róla. Kőből van, ennek ellenére a tapintása akár a selyemé. Az egyik sarkán áll, anélkül, hogy meg lenne támasztva. Az oldalain letűnt korok írásai, hieroglifái vannak, mégis, ha végighúzom rajta a kezem, nem érzek semmi érdes felületet. Érintése puha, meleg.
Olvass tovább…
A tükör túloldalán
Reggelre virrad, és látom a felkelő Nap első sugarát, mely kristályként szóródik szét a padlón. Lassan közelit felém, majd felkúszik a sima felületen, és ezernyi apró gyöngyként áraszt el. Ha most látna valaki, az a világ legszebb fényjátékában gyönyörködhetne. Legszívesebben az idő végezetéig élvezném ezt a csodát, mely minden porcikámat átjárja, megmelengeti a lelkem. Becsukom a szemem, és kiélvezem a pillanatot, mert tudom, már nincs sok idő, és körülöttem életre kell minden.
Olvass tovább…
Két véletlen
Egy kora őszi nap a professzor Jack Edwards a munkahelye felé sétált. Mindig is szerette a természetet, így a város forgatagában is szívesen közlekedett gyalog. Kivételesen időben indult el otthonról, így nem sietett. Lassan lépdelve, gondolataiba mélyedve, szemlélte az oly hőn szeretett városát. Az ő városát. Ismert minden utcát, sikátort, teret, cukrászdát. Itt élte le az életét, innen indult el karrierje a csúcspontja felé. Ez a város adott neki mindent, amit elért.
Olvass tovább…
Végre csend
Az egész lakásban sötétség honolt. Csak a nappaliban álló tévé adott valami fényt, mely előtt egy kanapé állt. A pamlagon, egymás mellett egy ötven év körüli házaspár ült. A nő egyfolytában beszélt, míg a párja a televíziót nézte, ahol épp a szezon legutolsó és egyben legfontosabb focimeccsét közvetítették. Néha azért válaszolt a feleségének egy-egy szóval, ezzel jelezvén, hogy figyel rá. A férj minden kötelezettségét letudva érkezett haza, hogy a hónapok óta várt játékot csendben, nyugalomban nézhesse meg. Ehelyett nem tudott a mérkőzésre figyelni, mert élete értelmére rájött a szóáradat.
Olvass tovább…
Ellophatatlan bicikli
Az erdő csöndjét léptek zaja törte meg. Az ösvényen egy férfi sétált, közben figyelt. Élete során immár sokadjára csodálta a természet szépségét. Az erdő beszélt hozzá, a madarak énekeltek neki, a patak fülébe súgta mélabús dallamát. Itt érezte igazán boldognak magát.
Olvass tovább…
Tán megérjük
Nem olyan rég láttam valamit, amit úgy éreztem, el kell mondanom. Már akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy ezt meg kell, írjam. Muszáj. Azóta eltelt egy kis idő, és arra gondoltam, hogy az akkori érzéseim, gondolataim a feledés homályába burkolóztak. Sajnos ez nem olyan egyszerű, mint azt elsőre hittem. Ahogy telik az idő, egyre jobban azt érzem, hogy a lelkem viaskodik saját magával.
Olvass tovább…