A szobában ülve, az ablakon kinézve,
Látom, sok lesz a hó az idei télen.
A szobában ülve, világít a lámpa fénye,
Merengek, valamit csinálni kéne.
A szobában ülve, merengésem közepette,
Eszembe jut, tavaly hogy meg lettünk kergetve.
A tavalyi gyönyörű és hideg tél,
Nagy volt a hó, igen metsző a szél.
De igazán nem is bántuk,
Szánkózni indultunk.
Ó igen, a tavalyi első hó,
Az volt a csudi jó.
Az egész csupa móka és kacagás,
Az égből a hófehér égi áldás.
Hócsatáztunk ketten az egy ellen,
A gyerekkel futottunk, párom kergetett.
Ő nem fáradt, mi bezzeg igen,
A hóba fekve nevettünk mindketten.
Csak nevettünk és sikongattunk,
Örömünkbe hóangyalt csináltunk.
Párom ránk ugrott, szerinte kicsi a rakás,
Persze én voltam alul, még jó, hogy fájt.
De fordult ám a kocka, ő került lentre,
Itt már igencsak a szánkózást emlegette.
Elindultunk, hogy meglegyen az öröme,
Hogy csúszás után megint mászhassunk a dombtetőre.
A szobában ülve, az ablakon kinézve,
Látom, sok lesz a hó az idei télen.
A szobában ülve, világít a lámpa fénye,
Merengek, valamit csinálni kéne.
A szobában ülve, merengésem közepette,
Előre félek, idén hogy meg leszünk kergetve.